Északi- tenger újság ismerősök.
Távolról hallanám a hangját. A hajdan jól ismert, galagonyákkal szegélyezett ösvényre térnék ellágyult, de elszoruló szívvel, mert a sövény váratlanul rám tátogó résén át egyszerre felbukkanna előttem a láthatatlan és mégis jelenlévő barátnőm, a szüntelenül jajgató bolond asszony, a mélabús öreg királynő - a tenger.
Az ilyen művek derűt árasztanak és felfoghatatlanok. Mozdulatlanok, mint a sziklapart, s mégis nyugtalanok, hullámzók, mint az Óceán, zöld lombbal és halk morajjal vannak tele, akár az erdők, szomorúak, mint a sivatag, kékek, mint az ég Aztán visszatérő hangommal egyre erősebben üvöltöttem: »sós!
Észbontóan hangzik, de így történt. És megértettem, hogy miközben az asztalok, díványok és csillárok között keringtünk, amit mi akkor csináltunk, amit valójában átéltünk, egy keringő északi- tenger újság ismerősök az Óceánnal.
A nap épphogy felkelt, a láthatár vörös; ezt ismerem, a múltra emlékeztet.
Reggeli előtt felmásztam az árboc csúcsára testedzésképpen. De mit is tudhatna meg az ember egy gyanakvóvá vált állatkától? E szemérmetlen felkínálkozást, mint az ilyet mindig, titkos illat lengi be.
Enyhe fodrozódásként születnek, tarajos hullámmá, tajtékos hullámmá, átbukó hullámmá válnak, míg végül kialakul a viharos tengerre jellemző hatalmas hullámverés. Anna: Hullámmorajlás 43 Korfu tavasszal
