Szabadság célokat egyetlen ember,

Második függelék Előszó az as új kiadáshoz Könyvünk fejtegetései az emberi lelki élet két alapkérdése köré csoportosulnak. Mert kételkedés és kritikai ítélet a bizonytalanság területére utalja.

  • Она раскусила эту тактику «разделяй.
  • За конторкой сидела своего места, словно залитого солнцем летного они слились.

Ez a kérdés nem kieszelt gondolatok eredményeként merül fel bennünk, hanem természetszerűen kerül felszínre a lélekben, annak bizonyos állapotában. És érezzük, hogy a lélek nem válhatna szabadság célokat egyetlen ember azzá, amivé lennie kell, ha nem kényszerülne egyszer a legkomolyabb formában szembenézni a két lehetőséggel: az akarat szabadságának vagy szükségszerűségének a lehetőségével.

Ebben a könyvben rá akarok mutatni arra, hogy a második kérdéssel kapcsolatos lelki élmények attól függnek, milyen álláspontot foglal el az ember az első kérdéssel szemben. Megkísérlem kimutatni, hogy van az ember mivoltára vonatkozó olyan szemléletmód, amely az egyéb ismeretek támasza lehet, és hogy e szemlélet mellett teljesen jogosulttá válik a szabad akarat eszméje, csak előbb meg kell találnunk a léleknek szabadság célokat egyetlen ember a területét, ahol a szabad akarat kibontakozhatik.

Ha megszereztük azt a szemléletet, amelyről e két kérdéssel kapcsolatban itt szó van, ez eleven részévé válhatik lelki életünknek. Nem elméleti választ adok, amelyet ha egyszer megkapott az ember, pusztán az emlékezetében őrzött meggyőződésként single üdülés hotel törökország magával. Könyvem gondolkodásmódja szerint ez csak látszólagos válasz lenne. Nem szándékozom ilyen kész, lezárt választ adni, hanem utalást a lelki tapasztalásnak arra a területére, ahol a belső lelki tevékenység eredményeként az ember, a szükséges pillanatban, a kérdésre mindig újra elevenen kapja meg a választ.

Aki egyszer megtalálta a léleknek azt a területét, ahol ezek a kérdések felmerülnek, annak éppen e terület helyes szemlélete adja meg azt, amire az élet e két rejtélyének a megoldásához szüksége van, hogy azután azzal, amit megszerzett, járja tovább a rejtélyekkel teljes élet messzeségeit és mélységeit, ahogy azt szükséglete és sorsa előírja.

szabadság célokat egyetlen ember

Így gondoltam el ennek a könyvnek a tartalmát, amikor huszonöt évvel ezelőtt megírtam. Ma is ugyanezeket a mondatokat kell leírnom, ha meg akarom jelölni a mű fő gondolatait. Annak idején arra szorítkoztam, hogy ne mondjak többet, mint amennyi a fenti két alapkérdéssel a legszorosabban összefügg. Ha valaki csodálkoznék azon, szabadság célokat egyetlen ember ebben a könyvemben még semmilyen utalás nincs a szellemi világból szerzett tapasztalatokra, amelyeket későbbi műveimben leírtam az gondolja meg, hogy itt nem a szellemi kutatás eredményeit akartam leírni, hanem csak az alapot akartam ehhez lerakni.

Amit ebben a könyvben elmondok, elfogadható olyanok számára is, akik valamilyen általuk elismert oknál fogva nem akarnak tudni szellemtudományos kutatásaim eredményeiről.

Akit viszont érdekelnek a szellemtudományos eredmények, annak is szabadság célokat egyetlen ember lehet, amit könyvemben elmondok. Ez pedig a következő: kimutatni, hogy pusztán a két előbb ismertetett és minden megismerés alapját képező kérdésre épülő elfogulatlan szemlélet elvezet ahhoz a nézethez, hogy az ember egy valóban létező szellemi világban él.

Szabadság célokat egyetlen ember arra törekedtem, hogy a szellemi világnak még a szellemi tapasztalás előtti megismerését bizonyítsam. És ez a bizonyítás úgy történik, hogy közben sehol sem kell az általam később közölt tapasztalatokat igénybe venni ahhoz, hogy az itt elmondottakat elfogadhatónak találjuk; feltéve, hogy a fejtegetéseknek ezt a módját el tudjuk vagy el akarjuk fogadni.

Ezért egyrészt ez a könyv tulajdonképpeni szellemtudományos írásaim mellett teljesen különálló helyet látszik elfoglalni, másrészt mégis a legszorosabban összefügg velük.

Mindez arra indított, hogy tartalmát most, huszonöt év után lényeges változtatás nélkül hozzam újból nyilvánosságra.

Szabadság (filozófia) – Wikipédia

Viszont több fejezethez hosszabb kiegészítést fűztem. Ezeket a részletes kiegészítéseket azért tartottam szükségesnek, mert azt tapasztaltam, hogy az általam mondottakat félreértették. A szövegen csak ott változtattam, ahol úgy láttam, hogy ülés nő kenitra marokkó negyedszázad előtt nem jól fejeztem ki, amit akartam.

Ez a változtatás csak rosszindulattal magyarázható úgy, mintha meggyőződésemet változtattam volna meg. A könyv már sok évvel ezelőtt elfogyott. Bár — mint az elmondottakból is kitűnik — úgy látom, hogy amit huszonöt évvel ezelőtt a fenti kérdésekről elmondtam, azt ma ugyanúgy el kell mondanom, mégis halogattam az új kiadás előkészítését.

Ismételten feltettem a kérdést: nem kellene-e egyes szabadság célokat egyetlen ember az első kiadás óta megjelent filozófiai nézeteket is megvitatnom. Hogy azonban ezt úgy tegyem, ahogy tenni szeretném, abban meggátoltak az utóbbi időben végzett szellemtudományos kutatásaim, amelyek erősen igénybe vettek. Emellett a mai filozófiai munkáknak a lehető legalaposabb áttanulmányozása után arról győződtem meg, hogy bármily érdekfeszítő lenne is azok megvitatása, ez nem tartozik könyvem mondanivalói közé.

Kevés kérdésre fordított annyi éleselméjűséget a világ, mint éppen erre. Vannak odaadó hívei az emberi akaratszabadság eszméjének, de szabadság célokat egyetlen ember vannak makacs ellenfelei is. Vannak akik erkölcsi pátosszal korlátolt szellemnek nyilvánítanak mindenkit, aki tagadja az olyan nyilvánvaló tényt, mint a szabadság. Velük szemben állnak, akik a tudománytalanság tetőfokát látják abban az elképzelésben, hogy a természeti törvényszerűség az emberi gondolkodás és cselekvés területén nem érvényesül.

Ugyanazt a dolgot egyesek az emberiség legnagyobb kincsének, mások a legveszedelmesebb illúziónak tartják.

Határtalan leleményességgel igyekeznek megfejteni, hogyan fér össze az emberi szabadság a természet működésével, amely természethez végül az ember is tartozik. Mások nem kevesebb fáradozással keresnek magyarázatot szabadság célokat egyetlen ember, hogyan jöhetett létre ilyen képtelen gondolat. Hogy itt az élet, a vallás, a gyakorlati világ, a tudomány egyik legfontosabb kérdésével állunk szemben, azt minden ember érzi, akinek nem az alaposság ellentéte a legkiemelkedőbb jellemvonása.

Az indifferensnek vélt választási szabadságot mindig üres fantomnak ismerte minden olyan filozófia, amely megérdemelte ezt a nevet: az emberi cselekedetek és gondolatok erkölcsi értékmeghatározását azonban ez a kérdés nem érinti. Hogy a szabadság nem állhat abból, hogy két lehetséges cselekedet közül tetszésünk szerint választhatjuk az egyiket vagy a másikat, azt ma már többnyire mindenki tudja, aki kinőtt a tudomány gyermekcipőiből.

Mindig szabadság célokat egyetlen ember határozott oka van annak, mondják, hogy több lehetséges cselekedet közül miért éppen az egyiket hajtjuk végre. Ez világosnak látszik. A szabadságellenesek fő támadásai ennek ellenére mind a mai napig csupán a választás szabadsága ellen irányulnak. Herbert Spencer is, akinek a nézetei egyre jobban tért hódítanak, ezt mondja Die Prinzipien der Psychologie.

Német kiadás Dr. Vetter, Stuttgart, Az erre szabadság célokat egyetlen ember fejtegetések mindegyike csírájában már Spinozánál megtalálható. A szabadság eszméje ellen felhozott tiszta és egyszerű ellenvetéseit azóta számtalanszor elismételték, csak többnyire olyan agyafúrt elméleti tanokba burkolva, hogy nehéz felismerni bennük a lényeget tartalmazó egyszerű gondolatmenetet.

Kényszerűnek pedig azt, aminek a létét és működését határozott és pontos módon valami más határozza meg. Így például Isten jóllehet szükségszerűen, mégis szabadon létezik, mert egyedül saját természetének szükségszerűségéből létezik. Ugyanígy szabadon ismeri meg Isten önmagát és minden mást is, mert egyedül természetének szükségszerűségéből következik, hogy mindent tud.

GA4 – A szabadság filozófiája – Magyar Antropozófiai Társaság

Láthatjuk tehát, hogy a szabadságot nem a szabad elhatározásban, hanem a szabad szükségszerűségben látom. Hogy ezt világosabban lássuk, képzeljünk el egy egész egyszerű dolgot.

Amikor például egy követ valami kívülről meglök és azt mozgásba hozza, a kő szükségszerűen folytatja mozgását a lökést előidéző külső ok megszűnése után is. A kő továbbmozgása azért kényszerű és nem szükségszerű, mert a külső okra visszavezethető lökés által határozható meg.

Ami a kőre érvényes, az érvényes minden más dologra is — legyen az még olyan összetett és sok mindenre alkalmas — tudniillik, hogy mindennek a létét és működését határozott és pontos módon szükségszerűen valamilyen külső ok szabja meg.

Mármost ez a kő, amely csak erről az igyekezetéről tud és egyáltalán nem viselkedik közömbösen, azt fogja hinni, hogy teljesen szabad és semmi más oka nincs a mozgásának mint az, hogy ő akarja.

Ez azonban az az emberi szabadság, amelyről mindenki azt hiszi, hogy rendelkezik vele és amely csak abban áll, hogy az emberek tudnak kívánságaikról, de nem ismerik az ezeket meghatározó okokat. Így hiszi a gyermek azt, hogy szabadon kívánja a tejet, a dühös fiú, hogy szabadon követeli a bosszút, aki fél, a menekülést. És így hiszi a részeg, hogy szabad elhatározásából mond valamit, amit később józan állapotában szeretne ki nem mondottá tenni.

És mivel ez az előítélet minden emberrel veleszületik, nem könnyű megszabadulni tőle. Mert ha azt tanítja is a tapasztalat, hogy az ember a legkevésbé sem tudja mérsékelni kívánságait, és hogy az ellentétes szenvedélyektől hajtva belátja ugyan a jobbat, de a rosszabbat cselekszi, azért az ember mégis szabadnak tartja magát és pedig azért, mert egyes dolgokat kevésbé kíván, más kívánságait pedig, korábbi dolgokra való emlékezése révén, könnyen le tudja győzni.

Amilyen szükségszerű szabadság célokat egyetlen ember, hogy a meglökött kő valamilyen meghatározott mozgást végez, ugyanilyen szükségszerűen kellene az embernek egy cselekvést végrehajtani, ha erre valamilyen ok készteti.

Szabadság (filozófia)

Csak mert tudata van cselekvéséről, tartja magát a cselekvés szabad kezdeményezőjének. Emellett azonban nem veszi észre, hogy egy ok készteti erre, amelynek feltétlenül engedelmeskednie szabadság célokat egyetlen ember.

Könnyű megtalálnunk a tévedést ebben a gondolatmenetben. Spinozának és a hasonlóan gondolkodóknak elkerüli a figyelmét, hogy az ember nemcsak cselekedeteiről tud, de tudhat azok indító okairól is. Senki sem vitatja, hogy a gyermek nem szabad, amikor a tejet kívánja és a részeg sem, amikor olyasmit mond, amit később megbán. Egyikük sem tud az organizmusa mélyén működő okokról, amelyeknek ellenállhatatlan kényszere alatt áll.

De jogosan veszünk-e egy kalap alá ilyen cselekedeteket olyanokkal, amelyeknél az ember nemcsak cselekedeteiről tud, hanem az okokról is, amelyek a cselekvésre indítják?

Egyfajta emberi cselekvés létezik csak? Szabad-e tudományos alapon ugyanarra a fokra helyeznünk a katona tettét a csatatéren, a tudományos szabadság célokat egyetlen ember a laboratóriumban, az államférfiét a bonyolult diplomáciai ügyekben — a tejet kívánó gyermekével?

Kétségtelen, hogy egy probléma megoldását ott kísérelhetjük meg legeredményesebben, ahol a dolog a legegyszerűbb.

szabadság célokat egyetlen ember

De sokszor okozott már nagy zavart a megkülönböztetés képességének a hiánya is. Mert mélyreható különbség van a között, ha tudom miért teszek valamit, vagy ha nem tudom.

A szabadság filozófiája

Ez magától értetődő igazságnak látszik. Mégsem kérdezték soha a szabadság gondolatának az ellenfelei, vajon cselekvésem indítóoka, amelyet felismerek és áttekintek, ugyanolyan értelemben jelent-e kényszert számomra, mint a szervezetben lejátszódó folyamat, amely a gyermeket arra készteti, hogy tejért kiabáljon. Ha egyformának tekintjük az embereket vagy mégis meglévő különbözőségeiket jelentékteleneknek, akkor akaratuk kívülről, vagyis a körülményeik által meghatározottnak látszik.

Ha azonban megfontoljuk, hogy különböző emberek csak akkor tesznek valamely képzetet cselekvésük indítékává, ha jellemük olyan, hogy a megfelelő képzet őket kívánságra készteti, akkor úgy tűnik, hogy a meghatározottság belülről ered és nem kívülről. Már most az ember azt hiszi, hogy szabad vagyis független minden külső indítéktól, mert jelleme szerint előbb egy kívülről rákényszerített képzetet indítékká kell tennie.

Az igazság azonban E. Ez vezet közvetlenül ahhoz az állásponthoz, amelynek alapján itt a dolgot szemlélnünk kell.

Szabad-e egyáltalán akaratunk szabadságának a kérdését egyoldalúan önmagáért feltenni? És ha nem, milyen más kérdéssel kell azt szükségképpen összekapcsolnunk? Ha van különbség cselekedeteink tudatos indítóoka és a nem tudatos indíttatás között, akkor a tudatos indítékból fakadó cselekedeteket is másképp kell megítélnünk, mint amelyekre a vak kényszer indít. Ennek a különbségnek a felderítése lesz tehát az első feladat. És ennek az eredményétől függ majd, hogyan kell szembeállnunk a szabadság tulajdonképpeni kérdésével.

Mit jelent tudni cselekedetünk okairól? Ezt a kérdést nemigen vizsgálta senki sem, mert sajnálatos módon mindig két részre szakították azt, ami oszthatatlan egész: az embert.

Megkülönböztették a cselekvőt és a megismerőt és csak arról nem esett szó, ami a legfontosabb: a megismerésből cselekvőről. Szabadság célokat egyetlen ember mondják: szabad az ember, ha értelmének és nem animális vágyainak az uralma alatt áll.

Vagy pedig: a szabadság abban áll, hogy az ember életét és cselekvését célok és elhatározások szerint irányíthatja. Ilyen meghatározásokkal azonban nem sokra megyünk.

szabadság célokat egyetlen ember

Hiszen éppen az a kérdés, vajon az értelem, a célok és elhatározások ugyanolyan kényszerítően hatnak-e az emberre, mint az animális vágyak. Ha közreműködésem nélkül merül fel bennem valamely értelmes elhatározás és ugyanolyan kényszerrel hat, mint az éhség szabadság célokat egyetlen ember szomjúság, akkor csak a kényszertől hajtva engedelmeskedhetem neki és szabadságom illúzió.

Mások szerint a szabadság nem abban áll, hogy akarni tudjuk amit akarunk, hanem hogy megtehetjük, amit akarunk. Nem tudja akarni, amit akar? Nézzük meg közelebbről, van-e értelme ezeknek a szavaknak. Abban kellene tehát állnia az akarat szabadságának, hogy ok nélkül, motívum nélkül akarhatnánk valamit?

De mit jelent akarni, ha nem azt, hogy okunk New York bekötő alkalmazás ezt szívesebben tenni mint azt, erre inkább törekedni mint arra? Ok nélkül, motívum nélkül akarni valamit, azt jelentené, hogy akarunk valamit anélkül, hogy akarnánk. Az akarat és a motívum fogalma elválaszthatatlanul összefonódott. Meghatározó motívum nélkül az akarat üres képesség; csak a motívum által válik tevékennyé és reálissá. Itt is általánosságban esik szó motívumokról, tekintet nélkül a tudatos és nem tudatos motívumok közötti különbségre.

Milyen jelentősége lehet reám nézve bába kutatási mester, hogy megtehetek-e valamit vagy sem, ha a motívum kényszerít arra, hogy megtegyem? Nem is arról van szó, hogy miután a motívum hatott reám, meg tudok-e tenni valamit vagy sem, hanem arról, hogy szabadság célokat egyetlen ember olyan motívumok vannak-e, amelyek kényszerítő szükségességgel hatnak.

Ha valamit akarnom kell, akkor bizonyos körülmények között felette közömbös számomra, hogy azt meg is tudom-e tenni. Ha jellemem, vagy a környezetemben uralkodó körülmények olyan motívumot kényszerítenek reám, amelyet gondolkodásom ésszerűtlennek tart, még örülnöm is kellene, ha nem tudom megtenni, amit akarok.

Nem az a döntő, hogy véghez tudom-e vinni elhatározásomat, hanem az, hogyan keletkezik bennem az elhatározás. Az embert értelmes gondolkodása különbözteti meg az összes többi szerves lénytől. Tevékenységre más organizmusok is épp úgy képesek, mint ő. Semmit sem érünk azzal, ha az emberi cselekvésre vonatkozó szabadságfogalom szabadság célokat egyetlen ember az állatvilágban keresünk analógiát. A modern természettudomány pedig szereti az ilyen analógiákat.

  • Ily értelemben lehet fizikai szabadság, vagyis lehetőség képesség valamit tenni vagy nem tenni.
  • Мидж изумленно всплеснула.

És ha sikerül az emberi magatartáshoz hasonló valamit találnia az állatoknál, azt hiszi, hogy az emberre vonatkozó tudomány legfontosabb kérdését érintette. Hogy milyen tévedésekhez vezet ez az álláspont, az megmutatkozik P. A kő mozgását előidéző okok kívül vannak és láthatók. Azok az okok azonban, amelyeknél fogva a szamár akar, belül vannak és láthatatlanok; köztünk és működésük helye között ott van a szamár koponyája… Nem látjuk a kauzális összefüggést, ezért azt hisszük, hogy nincs is.

A szamár megfordulásának az oka — mondják — az akarat ugyan, az akarat maga azonban nem mi van a francia fel semmit; abszolút kezdet. Hogy az olyan cselekedet nem lehet szabad, amelyről a cselekvő nem tudja, miért teszi, az magától értetődik.

Mi a helyzet azonban az olyan cselekedetnél, amelynek okait tudja? Ezzel eljutottunk ahhoz a kérdéshez, hogy mi a gondolkodás eredete és jelentősége. Mert a lélek gondolkodó tevékenységének ismerete nélkül lehetetlen fogalmat szabadság célokat egyetlen ember valaminek a tudásáról, tehát a cselekedetről való tudásról is.

Ha megismerjük, mit jelent a gondolkodás általában, könnyű lesz tisztáznunk azt is, milyen szerepet játszik a gondolkodás az ember cselekedeteinél.

hozzászólások