Mi két menyasszony

mi két menyasszony

Jókai Mór: A két menyasszony (Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság, ) - kedvenchobbi.hu

Élt Szolnokon egy özvegyasszony két szép leányával; Rózsa volt az egyik, a másik Anikó. Feketében járt az özvegyasszony, rózsaszínben jártak leányai.

A 19— Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt.

Tíz év óta volt özvegy az asszony, tíz év óta hordta gyászruháját; két év óta volt a két szép leány menyasszony, két év óta hordta jegygyűrűjét. Az özvegy napról napra aggott, fogyatkozott, közeledett férje sírja felé; a két szép leány napról napra szépült és vidámult, közeledve a menyegzője felé.

Katona volt mindkettő kedvese. Mi két menyasszony jó, hű fiak.

Messze jártak sivatag külföldön, mégis minden hóban érkezett levelük váró mátkáikhoz, tele reményekkel, tele szerelemmel. Most két hónap múlt el egymás után, hogy semmi tudósítás nem érkezett rólok. Bizonyosan maguk fognak jőni, gondolák a szép menyasszonyok, s megnyugodtak benne. Csikorgó hideg volt.

Könyv: Két menyasszony (Gárdonyi Géza)

Esztendő mi két menyasszony napja. Az emberek ilyenkor otthon szoktak ülni, templomba járnak, megköszönik a napok urának az elvett évet s áldást kérnek az ismét jövőre. Estenden beülnek meleg szobáikba, mulatnak, beszélgetnek, kártyáznak, éjfélig eltelik bizalmas tréfa közt az idő, s az első óraütést az új esztendőben üdvözlő pohárcsendülés köszönti fel… Nem a hálaadás, az ádáz rémület ünnepe volt az.

Egész nap, egész éjjel szakadatlanul hallatszék a jövő és távozó gőzmozdonyok zúgása, fütyölése. A pályaudvarban rendetlen időközökben érkező mi két menyasszony álltak meg, tömve-tömve emberekkel, kik mi két menyasszony kétséges arcokkal szálltak ki a vagonokból, összefagyva, elkényszeredve s nem tudva merre fordulni az ismeretlen, túltömött városban.

Hátrább nehéz málhás szekerekből hánytak le mindenféle uratlan jószágot, mikért senki sem volt felelős. Turkált közte boldog-boldogtalan, keresve eltévedt holmijét.

Még hátrább, födetlen szekereken nagy nehézágyúkat lehete látni, otthagyva az út közepén, összevissza döntögetett ládákat, az ország pecsétjével záraikon, ruhakelméket, fegyvereket, hordókat s más egyéb, a gondviselés őrködésére bízott tárgyakat. És újra meg újra jöttek a dübörgő, fütyülő vonatok, hozva összefagyott, összeéhezett népet, a már ottlevők odatódultak a kiszállókhoz.

Soknak volt valakije, akit várt, mi két menyasszony összefutva minden szekeret, nem talált rá, s búsan nézett újra a másik vonat elé. Kardos, nehézkes emberek szálltak ki, beburkolva, deresen, zúzmarásan, reszkető, fázó nők, szepegő kisfiaikat vonva kezeiknél fogva, az ottlevők az érkezőket, ezek amazokat ostromlák kérdésekkel, száz kérdésre egy válasz.

Olykor az egész vonat csak katonákat hozott, kik éh és fagy közepett vad harci dalt énekeltek a rohanó vaskocsi mennydörgése mellett.

A gyermeknek tetszett a kutya megjelenése. Szava volt hozzá és szeretete. A kutyának tetszett a gyermek, mert hozzáment, megértette a szavát meg a szeretetét. És ekkor ők is beszélgettek egymással, mint ahogy a nagyok is beszélgetnek egymással, meghallgatva és megértve, és érdekesnek találva egymást. A gyerek meg a kutya.

Az emberek összevissza futkostak. Legjobb ismerősök észre sem vették egymást, tulajdon bajukkal levén elfoglalva, a nagy dúlt tömegben mindenki magára volt hagyva, senki sem segített egymásnak.

Két menyasszony [eKönyv: epub, mobi]

Benn a városban azalatt házról házra jártak az újan érkezők, szállást és meleget kérve a náloknál mi két menyasszony gazdáktól. Kényelmes nagyurak, kiknek egy palota alig volt elég máskor, jól érzék magukat egy-egy nádas hajlék földes szobájában. Régi ellenségek, kik egy országban nem fértek el egymástól, most összetörődve lapultak meg egymással egy szobában, s finnyás úrhölgyek köszönettel fogadák a fekhelyet, mit idegen férfi engedett át nekik, míg magának a földön vete ágyat.

S aztán egész éjjel dörgött és fütyült a járókelő gép.

mi két menyasszony

Vörös tűzszemei messzire belátszottak a vak éjszakában, kéménye bömbölve okádta a szikrával elegy fekete füstöt. Néhol az út közepén elmaradt.

A hidon. Téli sűrű köd a reggeli órákban. A hidon két bekecses paraszt találkozik. Az egyik sovány, aprószemü emberke; a lába kifelé görbült, és totyán áll, mint az idős parasztok majdnem valamennyien.

A forró gőz megfagyott csöveiben, a tűz kialudt a rettentő hidegtől, s az útban tüzet raktak alá, hogy ismét rhein zeitung koblenz ismerősök. Két-három segélymozdony alig bírta aztán állomásra bevontatni. Túl Szolnokon pedig a tovább menekvők szekerei futottak hosszú, szakadatlan sorban.

mi két menyasszony

Rossz, csikorgó járművek a göröngyös felfagyott úton, megrakva málhákkal, betakargatott nőkkel, gyermekekkel és férfiakkal, kiknek bajuszán, szakállán jégcsapokat vert a deres zúzmara.

Majd egész karavánok, gyalog, szegényes ruhában, megapadt tarisznyával — fegyverműhelyek és felszerelések személyzete. Ismét nagy, nehéz vasgépek rozzant szekerekre rakva, miknek tetején pokrócokba burkolt férfiak, asszonyok gubbaszkodtak. Egy-egy fekete hintó, mely az előtte menő szekerek végtelen sorát nem bírva kikerülni, kénytelen volt lépést baktatni a többi nyikorgó szekerek nyomában.

Így volt az esztendő utósó napján.

  • Jókai Mór: Forradalmi és csataképek
  • Gárdonyi Géza: Két menyasszony [Magyar Elektronikus Könyvtár - MEK]
  • Élt Szolnokon egy özvegyasszony két szép leányával; Rózsa volt az egyik, a másik Anikó.
  • Lengyel lány keresés

Az új év első napja csak folytatása e szomorú képnek. A gőzgépek újra jártak egész éjt, egész naphosszant, hordva bús, elfásult képű népet, málhákat, szekereket, nagy nehézágyúkat.

A két menyasszony

A tegnap jöttek siettek odább, az újan érkezők jártak házról házra, szállást és meleget keresve. Csak néhány várakozó nézte a szüntelen jövő szekereket, keresve és nem találva és újra várva kedvesét, barátját, urát vagy málháit. Túl, a Tisza másik partján pedig szakadatlanul mentek tova a menekvők szekerei, itt-ott egy-egy gyékénnyel fedett kocsi, hol férje után futó édesanya vitte ágy közé pólált gyermekeit, a többi mi két menyasszony fedetlen; a szél fútt, hordta a havat a menekvő arcába.

A hideg majd megvette szegényeket.

mi két menyasszony

Bús, kedvetlen, elgémberedett arcok mentek tova reggeltől estig és estétől reggelig, bele a vendégszeretetlen pusztaságba, hol napi járóföldre van egy helység a másiktól, s hol a közbeeső vendégfogadókból, jöttüknek hírére, eleve megszökött minden korcsmáros. És ez így tartott mi két menyasszony esztendő második napján, így tartott a harmadikon, negyediken, ötödiken.

Két menyasszony [eKönyv: epub, mobi]

Mindig több, mindig kétségbeesőbb arcok, iszonyú hideg, iszonyú hófúvás, gyalogló csapatok, fázva, éhezve, keblükbe dugott kézzel, s nehéz, dübörgő ágyúk el-elakadva a hótól ismerhetlen úton.

A hatodik nap megszűnt a járás-kelés!

mi két menyasszony

Az utósó gőzgép is megérkezett; már azon alig jött egy-két ember, az is kedvetlen, szótalan, bánatos. Akiknek várva vártjaik eddig meg nem érkeztek, azok most búsan, csüggedten keltek egyedül a szomorú útra.

A biztossági hivatalok elhagyták helyeiket, ami málha, ágyú, készletszer eddig el nem vitetett, ottmaradt, senkinek sem volt többé rá gondja. Egy óra múlva az utolsó szekér is elhagyta Szolnokot, a vissza-visszatekintők nem láttak maguk után egyebet, csak a kanyargó fekete utat a néphagyott fehér pusztaságon.

Ilyenek voltak az ezernyolcszáznegyvenkilencedik esztendő első napjai Szolnokon, és túl és innen rajta fél Magyarországban. Csöndesen maradt az, várva nyugton az ismeretlen jövendőt.

hozzászólások