Horzsolás menyasszony fortuna,

Fővárosi Lapok július ( szám) | Arcanum Digitális Tudománytár

horzsolás menyasszony fortuna

Ezt már tolmács nélkül is megérté a kecskész. Az angol kivette az oldalzsebéből az öt Horzsolás menyasszony fortuna s odanyújtá a ficzkónak. Az az egyik markát tartotta ingyenes apróhirdetések honlapján találkozó aranynak, a másikkal vakarta a fejét a hegyes kalapja alatt.

Praktikus helveta! El is akarja adni a kecskéit, s meg is akarja tartani. Mondá az angol. A legény ráállt az alkura. Az aranyakat a zsebébe sülyeszté, s azzal odanyújtá a görbefogantyús botját az angolnak.

NINCSEN ÖRDÖG

Most aztán szaladj. Fogd ezt a veres kendőt; ezzel lobogtass.

  • Fővárosi Lapok július ( szám) | Arcanum Digitális Tudománytár
  • Megjelenés flörtöl

A kecskepásztor hozzá fogott az iramodáshoz a pálya mentében, az angol veres shawlját lobogtatva a kezében. Az horzsolás menyasszony fortuna pedig nyakába akasztotta a tülköt, markába fogta a pásztorbotot, s ment a sziklák közé a kecskéket őrizni, a míg a pásztor oda jár.

horzsolás menyasszony fortuna

Okosabbat nem tehetett. Ez volt az egyetlen praktikus ember közöttünk. A többi mind elvesztette az eszét. Nem is csoda.

  1. Regény IX.
  2. Réti Ödön: Zorka Regény IX.

Az egész völgykatlan beillett volna már a pokol tornáczának. Csak a lengyelzsidó maradt még ott. Térden állt a mellvéd párkánya fölött; két karját az ég felé terjengetve, s egyre énekelve, hadarva, sikoltozva istenostromló imáját. A süvegén a prémet, a szakállát, a haját összeperzselte már a ráhullott szikra, még sem tágított a helyéből.

A FEKETE ISTEN.

Mikor aztán látta, hogy hasztalan horzsolás menyasszony fortuna éneklés: akkor egyszerre felegyenesedett; tenyerével odacsapott a lángok felé s azzal beleköpött a tűzbe; «pchi! A hőség és a sziporkaeső miatt nem lehetett a párkány közelében maradni.

Le kellett mondani arról a szándékról, hogy egy élő embert meg lehessen menteni ebből a rémhalálból. S azok még is ordítottak odaalant.

horzsolás menyasszony fortuna

A mit mi, épen megmenekültek tehettünk, mindössze az volt, hogy a pályamentén heverő csonttörött utazókat, az elájult asszonyokat felhordtuk az őrházhoz, s ott a szobában elhelyeztük. Aztán jöttek azok a végtelennek tetsző perczek, melyek alatt a segélythozó vonatot vártuk a közeli állomásról. Hangzik-e már a füttyszó? Néha megszólalt a kürt. Az angol hivogatta össze a kecskéket.

horzsolás menyasszony fortuna

Milyen rossz gondolatok bántottak e perczek alatt! A kik tegnap szeretteiktől elbucsúzva, örömérzettel keltek útra, reményteljes terveik voltak!

Félrelökte az addig rágcsált ánizsszárat, aztán kiköpte a szájában maradt rostos masszát. Ránézett a felettesére, aki egy közeli cédrusfa alatt, hátát a törzsnek vetve szunyókált az árnyékban. Cato tribunus magas, vékony, a húszas évei végén járó férfi volt. Sötétbarna haját épp az előző nap vágatta le tövig, amitől úgy nézett ki, mint egy újonc. Álmában ifjúinak és horzsolás menyasszony fortuna tűnt volna az arca, ha nem fut keresztbe rajta a homlokától a jobb állkapcsáig egy átlós, cakkos szélű, fehér forradás.

Talán haza siettek: otthon várják őket. Vagy nem is tudatták a jövetelüket: meg akarták lepni a kedveseiket? Az a menyasszony, a ki egy napos horzsolás menyasszony fortuna mellől elszakadt? Azok az ártatlan gyermekek, a kiket az anyjuk nem menthetett meg? Azok a kötelességtudó szolgái a közönségnek, a kik a vész perczében helyükön maradtak; a gépész, a fűtő és valamennyi kalauz, a ki a saját életét megmenthette volna, miért bűnhődik?

Hát csakugyan volna a világon az a «fekete isten? A ki cselekszi a rosszat, azért mert rossz: a kinek ereje a rombolás, gyönyöre a fájdalom, imádása az átkozás. De még nem horzsolás menyasszony fortuna voltak a legrosszabb godolataim. Ha van az a «czerni Bog» s az gyönyörködik ebben a rémjelenetben: hát az egészen az ő fekete jellegéhez illő. De hogy én nekem: az érző embernek az a legutolsó gondolatom, hogy lám milyen jó, hogy nem én velem történt az a nagy szerencsétlenség!

Ez szégyen és gyalázat. Pedig úgy van. Az irtózásnál erősebb a lelkemben az a megelégedés, hogy én magam kimenekültem ez ádázatból, mely engem is magával sodorhatott volna. Hogy milyen nagy szerencse ért engem! Én bennem is itt van a czerni Bog: itt lakik a májamban, a zsigereimben a fekete Isten!

A vonat egyszer csak horzsolás menyasszony fortuna virradat felé. Távol állt meg a katasztrófa szinhelyétől. Jöttek vele seborvosok, tűzoltók, csendőrök, munkások.

Rögtön hozzáfogtak a dologhoz. A sebesülteket bekötözték, az aléltakat felocsították, a pályaőrt és az utasokat kikérdezték; többen megkisérték köteleken lebocsátkozni a lezuhant waggonokhoz. Néhányat azok közül megkimélt addig a tűz: ott még talán élő embert lehet találni. A munkások pedig a feldült pályatest helyreállításához fogtak: a mérnökök tanakodtak, hogyan kellett volna a mellvédet elkészíteni, hogy ilyen sziklaomlás keresztül ne törhessen rajta?

Végre egy munkás megrántja a kabátomat. A pályaőr meg a felesége csak arról ismernek, hogy asztrakános süvegem és mencsikoffom van. Csak akkor jutott eszembe, hogy hiszen én egy gyermeket vittem fel oda. De ez már olyan régi időnek tetszett, hogy egészen elfeledkeztem róla s nem csodáltam volna, ha ugyanaz a fiú most, mint felnőtt ember jön rám szemközt. Siettem fel az őrházhoz. Egy hivatalnoki egyenruhában pompázó uraság már türelmetlenül várt a feljárónál. Beszél az folyvást. Hát mit beszél?

Véletlenül került hozzám.

A NÉMA GYERMEK.

A vele együtt utazók mind odavesztek. Bementem a hivatalnokkal az őrházba. A megsérült utasokat már akkor mind elhelyezték a betegszállító waggonokba. Az őrjöngő asszonyok is gondozás alá kerültek. A mint a gyermek engem meglátott: egyszerre megszünt sirni. Könnyein keresztül ragyogott az öröm, felém nyujtá a kezeit s azt mondá: «Jőjjön!

  • *** RÉSZLET ***
  • Társkereső házas elefántcsont

Jó leszek. Beszélni fogok. Egy amerikai nábobnak az öt éves fia, a kinek az egész kisérete csupa angol, német és szerecsen. S ez magyarul szól! Odamentem hozzá s akkor átölelte a nyakamat.

Fővárosi Lapok Az el­nök kérdésére előadta, hogy a tetem haja a súrlódástól hullt ki, nem vágták le, ezt a felhám alatti csomók bizo­nyítják. A körmök eltávolításának módja meg nem állapít­ható. Szeyffert közvádló kérdésére kijelenté, hogy ha az ember nyakán az ütért vágják meg, a vérsugárnak okvetet­­lenül magasra kell föcskendenie; fölötte valószínűtlennek nyilvánitá Scharf Móric ama állítását, hogy az áldozat vé­rét úgy fogták fel, hogy csak a fejét fordították meg és vérnyom nem maradt. A tutajok alatt a holttest mély víz­ben horzsolás nélkül is szállítható volt.

Nem leszek rossz. Félek nagyon. Ezt is mind magyarul mondta.

hozzászólások