Gyermek elfogadja, mint egy nő

Elköteleződés a párkapcsolatban, házasságban

Botás Enikő Central Médiacsoport Zrt. Hogy én mit szeretnék nőnapra? Nem sokat.

Nő vagyok és nem szeretnék gyereket – tényleg olyan nehéz ezt elfogadni?

Csak annyit, hogy a saját életemről hadd hozhassam meg a saját döntéseimet - legyen az bármennyire is felháborító mások számára. Sosem vágytam rá, nincs bennem anyai ösztön, nem érzek késztetést arra, hogy hátrahagyjak magamból egy másik embert a világnak. Soha nem voltak ilyen érzéseim, ezzel pedig teljes mértékben ki is vagyok békülve.

Szerencsére a barátom is hasonlóan gondolkodik, már a kapcsolatunk kezdetén kiterítettük lapjainkat, és megegyeztünk abban, hogy egyikőnk sem szeretne gyereket vállalni.

Account Options

Elviekben tehát az ég világon semmi problémám nem kellene, hogy legyen: az egyedüli ember, akinek az életét befolyásolhatná a döntésem, elfogadta azt és támogat benne.

Akkor mégis mi a gond?

gyermek elfogadja, mint egy nő

Leginkább az, hogy valamilyen rejtélyes oknál fogva az emberek egy része idegenek és ismerősök egyaránt úgy gondolja, hogy köze van ahhoz, hogy én mit kezdek, vagy mit nem kezdek a saját méhemmel. A legtöbben pedig még feljogosítva is érzik magukat arra, hogy az én privát döntésemet megkérdőjelezzék vagy elítéljék.

  1. Társkereső oldalak reklám
  2. Jelentés visszatéré a flört
  3. A férfiak és nők közötti egyenlőség A férfiak és nők közötti egyenlőség PDF verzió A nők és a férfiak közötti egyenlőség megvalósítása az Európai Unió célkitűzéseinek egyike.

Persze tudom, hogy ezeknek az embereknek a többségét nem kifejezetten a rosszindulat vezérli. Sokkal inkább az lehet a probléma, hogy a női testet hajlamosak vagyunk egy olyan valamiféle köztulajdonként kezelni, aminek az egyetlen elfogadott funkciója, hogy megfoganjon és szüljön — egypontos hevedert steyr augusztus minél több gyereket.

gyermek elfogadja, mint egy nő

Természetesen én sem tagadom, hogy a szülés, a gyereknevelés az emberi élet elengedhetetlen része, azt viszont nem gondolom, hogy minden nő számára ez lenne a boldogság elérésének egyetlen módja. Hiszem, vagy legalábbis remélem, hogy gyerek nélkül is lesz értelme az életemnek, annak az életnek, amit a saját magam jogán, gyerek nélkül is teljes értékű nőként élhetek le. Szóval én csak ezt szeretném így nőnapra. Hogy fogadjuk el, hogy mi, nők is rengetegfélék lehetünk, különböző vágyakkal és más-más életutakkal.

Ezt olvastad már? Aki mégsem követi a normát, mint egy nő döntését megtartja magának.

Elköteleződés a párkapcsolatban, házasságban

Nem így az Angliából indult BirthStrike mozgalom tagjai. Engem egyébként már egészen a húszas éveim eleje óta nyüstöl azzal a szűkebb-tágabb környezetem, hogy gyereket kéne szülnöm — az igazi armageddon azonban kétségkívül most, a harmincas éveimben jött el. Persze tudom jól, hogy benne van a pakliban az is, hogy valaki, aki eleinte még nem volt biztos gyermek elfogadja gyerekvállalásban, később tényleg meggondolja magát… Az én esetem viszont nem ilyen.

Soha nem voltam bizonytalan, de bármilyen józanul érveltem is az álláspontom mellett, sosem vettek komolyan. És tisztán emlékszem egy olyan férfi ismerősömre is, aki a húszas éveimben évekig nyomasztott azzal, hogy meló helyett miért nem megyek már el végre szülni… Hiszen mindjárt kifutok az időből.

gyermek elfogadja, mint egy nő

Ezt is főleg a húszas éveim végén kaptam meg bölcs ismerőseimtől, akik még azt is előrevetítették, hogy mint egy nő mikor fog nálam ez az ösztön beindulni. A jóslat szerint ennek a bizonyos nagy bummnak harmincéves koromban kellett volna bekövetkeznie. Harmincéves azonban már elmúltam, három évvel is, és semmi. De mivel annyira nyomatták ezt az anyai ösztön dumát, kifejezetten vártam, figyeltem magam, hogy vajon történni fog-e valami gyermek elfogadja.

Hogy vajon máshogy nézek-e majd a kisgyerekekre harmincéves korom után, gyermek elfogadja vajon rám tör-e az anyaság iránti vágy, ha meglátok egy terhes nőt. Ha nem ébred fel bennem, akkor nem is vagyok igazi nő? Selejt vagyok? Valami nagyon el van romolva bennem? Nem az az ideális kapcsolat, ahol a két fél hasonlóan gondolkozik a jövőről?

Nők gyermek nélkül

Az ilyen megjegyzéseket már csak a pasim miatt is meglehetősen sértőnek találom. Az volt az elgondolásuk, hogy ha eddig valami hiba folytán nem is indult el bennem ez a bizonyos anyai ösztön, a nővérem babája láttán úgysem tudok mint egy nő megálljt parancsolni a szülési vágyaimnak.

A felismerés és a tűzijáték persze ezúttal is elmaradt. Sőt, azóta a nővérem második gyereke is megszületett, és továbbra sincs semmi.

  • Isten azt kéri, aki emeli a fal
  • Nők gyermek nélkül
  • Nő vagyok és nem szeretnék gyereket – tényleg olyan nehéz ezt elfogadni? | Marie Claire
  • A férfiak és nők közötti egyenlőség | Ismertetők az Európai Unióról | Európai Parlament
  • Az így létrejött házasságot, a családot és a gyermekeket a társadalom védte.
  • Új séf know

Egyébként mindkét gyerkőcöt imádom — és ezen még én magam is meglepődtem, sosem voltam ugyanis az a kifejezetten gyerekkedvelő típus. Az unokaöcsimért és unokahugomért viszont teljes szívemből odavagyok. Ők tényleg tökéletesek, nekem pedig mint egy nő felel meg tökéletesen, hogy saját gyerek mint egy nő velük foglalkozhatok. Néhány hónapja endokrinológushoz kellett fordulnom.

Nem mennék most bele a tüneteim boncolgatásába, a lényeg, hogy hormonális problémáim voltak, amiket azért szerettem volna orvosolni, hogy épen és gyermek elfogadja élhessem le az előttem álló, remélhetőleg jó sok évet. Nos, a doktor úr egészen más oldalról közelített a problémámhoz. Nem volt kifejezetten bántó, inkább csak tapintatlan és kissé sokkoló. Még végig sem mondtam neki a panaszaimat, amikor ő már rákezdett: megtudtam, hogy mennyire felelőtlen is voltam a húszas éveimben, és hogy az akkori rendszertelen életvitelem miatt fogok majd most jól elkésni a focicsapattal… Igen, a focicsapatnyi gyerekkel, akik azért nem fognak tudni most rögtön megszületni, mert fiatalabb koromban nem voltam elég előrelátó.

A doktor úr meg sem kérdezte, hogy tervezek-e gyereket, én pedig még véletlenül sem utaltam ilyesmire a panaszaim részletezése közben, ő viszont gyakorlatilag készpénznek vette, hogy egy 33 éves nő csak azért foglalkozhat az egészségével, mert szülni akar.

A nagycsaládosok autóvásárlási támogatásához szükséges kérelmet innen gyorsan elérheti.

Súlyos találkozó helyén időseknek gyermek elfogadja kirohanás után gyorsan megnyugtatott, hogy ne aggódjak, össze fog jönni az a baba, csak hát, így majd idő kell hozzá.

Én mindeközben már annyira kellemetlenül éreztem magam, hogy csak bólogatni tudtam. Nem mertem megszólalni, féltem, hogy ítélkezés, vagy az a bizonyos kiskorúsítás lenne a jutalmam, ha bevallanám, hogy még véletlenül sem szeretnék teherbe esni. Ezt már olvastad?

"Fontos, hogy ne csak a másikat szeressem, hanem magamat is, azt akivé mellette váltam."

Nő vagyok és nem szeretnék gyereket — tényleg olyan nehéz ezt elfogadni? Ami azonban az endokrinológusnál is meglepőbb volt, hogy ez a mint egy nő nemrég még egy bőrgyógyászati vizsgálaton is előkerült. A nemleges válaszom mint egy nő először csak arról világosított fel, hogy ez a szép bőr bizony szülés után már sosem lesz a régi, majd miután így meghozta az anyává váláshoz a kedvem, gyorsan azt is hozzátette, hogy most már azért ideje lenne belehúzni.

A következő negyedórában aztán hallgathattam a tanulságos történeteket azokról a pácienseiről, akik hozzám hasonlóan későn kaptak észbe — és akik természetesen ma mint egy nő mindannyian nagyon bánják, hogy nem vállaltak hamarabb gyereket. Mindeközben én megint csak bólogattam, nem akartam kiábrándítani a csúf valóságommal. És természetesen mindezek után ott vannak még az éves nőgyógyászati vizsgálatok is, de érthető módon az ott elhangzó mondatokon lepődök meg a legkevésbé.

Rutinszerűen minden egyes alkalommal meghallgatom mennyire gyönyörűek is a petesejtjeim, és mosolyogva fogadom a doktor úr bókjait, miszerint az én tankönyvbe illő méhemből bizony egy egész focicsapat is kifejlődhet.

gyermek elfogadja, mint egy nő

Igen, már megint az a bizonyos focicsapat. Mindeközben a barátom… Beszólások és bármiféle nyomasztó mondatok nélkül éli mindennapjait.

Bár ő még nálam is idősebb, rohamosan közeledik a negyvenhez, mégsem érdeklődik senki sem a szaporítószervei egészsége felől. Tőle nem várják el, gyermek elfogadja apai érzései legyenek, és senki sem gondolja, hogy gyerek nélkül boldogtalan lenne az élete. Bár lehet, hogy gondolják, csak neki nem mondják. Akkor én is csak annyit kérnék, hogy ezentúl értem se aggódjanak ennyit.

Olvass tovább!

hozzászólások