Ezekben a regényekben az elveszett idő keresése. Marcel Proust | Életrajz, könyvek és tények

ezekben a regényekben az elveszett idő keresése

Proust, M. Elalvás előtt, találomra, hosszú idő után megint egyszer, Proust.

Az eltűnt idő nyomában (regény)

Szórakozottan, figyelmetlenül kezdem olvasni: s egyszerre megragad ez a titokzatos erő, mely e ezekben a regényekben az elveszett idő keresése megalkotta.

A gyönge, beteg test is bírta az iramot, nemcsak a csodálatos, érzékeny lélek. Ilyenkor mindig elszégyellem magamat. Nincs mentség, nincs kibúvó — betegség, világháború — minden kevés, mikor a munka kötelessége hív. Proust a példa: s mind a többiek. Hogyan írta volna meg művét Proust nélkül? De Proust nélkül soha nem született volna meg ez a többlet.

Proust, Párizsban, a parafával bélelt szobában ráért kergetni az eltűnt időt, vagyonos volt…Gidenek birtoka volt Cuvervilleben. Ezeket a példákat a beavatottak rezignáltan emlegették az irodalmi kávéházakban, Pesten.

Kevesen tudták, hogy a nyugati írók egzisztenciális körülményei ritkán voltak előnyösebbek, mint a magyar írók létezési feltételei. De a magyar író, mint az elszegényedett nemes ember, valahogy mindig röstellt beszélni a szegénységről Nyugaton az írók bátrabban mutogatták, hogy nincs semmijük. De ilyen polgárság csak Franciaországban volt, s talán még nálunk. Mauriac jegyzetei: Du côté de chez Proust, - példa arra, mit érez egy jó író, mikor fogvicsorgatva kénytelen bevallani, milyen meglepetés volt számára megtudni, hogy egy Nagy Íróval egy időben élt.

Ez a Nagy Író — Proust — különösen becsapta kortársait: műkedvelőnek álcázta magát, a Hivatásosak így is tekintették, s ilyen kíméleti állapotban ő, Proust, csendesen és óvatosan, belenőtt a világirodalomba.

ezekben a regényekben az elveszett idő keresése barátok tudják corona

Ő változhat, de a téma és a műfaj, amely csak az övé, nem változik számára. Proust a Guermantes-rész.

Élet és munkák Marcel Adrien Proust, a tartományi francia katolikus származású jeles orvos és felesége, a gazdag zsidó családból származó Jeanne, született Weil volt. Az első, as roham után egész életében asztmában szenvedett. Gyermekkori ünnepeit Illiersben és Auteuilban amelyek együttesen regényének Combrayjévé váltak vagy Normandia tengerparti üdülőhelyein töltötték anyai nagymamájával. A Lycée Condorcet-nél —89 osztálymagazinokhoz írt, beleszeretett egy Marie de Benardaky nevű kislányba a Champs-Élysées-be, barátokat szerzett, akiknek édesanyja társasági hostess volt, és filozófiai mestere, Alphonse Darlu hatott rá. Élvezte a katonai szolgálat fegyelmét és bajtársiasságát Orléans-ban —90és az Államtudományi Iskolában tanult, engedélyeket vévea jogban és az irodalomban

S Catullus klasszikus disznóságai, Devecseri Gábor kitűnő fordításában. A hexameter nem olyan halott ritmus, mint ma hiszik. A prousti prózában, ebben a hömpölygésben van valami a hexameter áradásából. Kötetlen, feloldott, prózává hígított époszi erő ez, felvizezett ezekben a regényekben az elveszett idő keresése. Repríz a Guermantes-részből.

ezekben a regényekben az elveszett idő keresése én még mindig keres egy lány

A nagymama halálát olvasom. Kitűnő jelenet, mikor Guermantes herceg a nagymama halódásának hírére látogatóba jön, nem törődik a családtagok fájdalmával, sós társkereső iroda a halál körüli felfordulás közepette elfogulatlanul cseveg arról, - az előszobában!

ezekben a regényekben az elveszett idő keresése keresek men toulon

Proust e gúnyos részletekben teljesen fölényes, ilyenkor valóban prousti: nem mindig az, mikor bölcselkedik, vagy analizál. De a legkülönb talán, mikor leír valamit, vagy valakit: egy képet, egy embert. Színei, rajzolási képessége, mindez utolérhetetlen.

ezekben a regényekben az elveszett idő keresése milyen üzenetet küld egy társkereső oldalon

Újraolvasni Proustot, különös élmény! Mint mikor a szerelem első zavara elmúlik, s az ember látni kezdi azt, akit szeret, orrát, szemölcsét, kéztartását. Csaknem izgalmasabb ez, mint az első, zavaros, ködös élmény.

A legjobb regény, amit ezen a bolygón írtak

Prousthoz, mint bizonyos zenékhez, idő kell, amíg az ember idegrendszere átveszi hangját, dallamát: negyven-ötven oldalt kell olvasni előbb ahhoz, hogy hallani kezdjük a hangját. Akkor aztán nem enged el. A Du côté de chez Swann vége felé. Milyen káprázatos az írói erő, hogy ilyen emberekkel, mint a sznob Swann, a ringyó Odette és a vacak Verdurinék: az életben egyetlen óra hosszat sem volnék hajlandó együtt lenni. De Proust akaratából hetek óta együtt élek ezekkel az emberekkel, sorsuk, alpári sznobizmusuk, lényük ordenárésága, minden érdekel, szavaik és véleményeik visszhangoznak bennem.

S amellett valamilyen rovartani hűséggel írja le a különös bogarakat, csaknem szárazon, szakszerűen. Förtelmes nép, még csak nem is nagyszerűen bűnös, nem, közönséges és aljas, ez minden, s nem tudom a könyvet letenni.

Francia folyóiratot küldenek Párizsból. A levelek hangja valóban érdekes: Gide mindvégig a szakmabeli marad, elismerése is fölényes: Proust a nagy műkedvelő e levelekben, aki elfogadja Gide szakmai fölényét. De az idő még nem döntött ebben a perben. Proust, Jean Santeuil.

Az ifjúkori, vázlatos mű magával ragadó, mint egy zenei kompozíció. Millió szóval csak a szükségeset mondja, mint később, a teljes műben. De ehhez a mutatványhoz kell az is, hogy az író ismerje olvasóit, tudja, kihez beszél? Feltétlen intimitás kell ehhez a stílushoz.

Ez hiányzik Amerikában. Itt az író nem látja olvasói arcát, a sötétbe beszél Henry James, Eliot és még sokan mások, ezért szöktek meg innen. A Temps perdu olvasása közben a csodálatos szimfóniából kihangzik egy kérdés: mi az Idő? Térfogat vagy energia? Az író nem fogalmazta meg a kérdést, sem a fizikusok. De ez az idő lehet segédfogalom és rögeszme is.

hozzászólások